George megszületett, sok sok testvérével együtt egy tanyán. Tél volt. Akkor még nem tudtuk mennyire kemény és hideg telünk is lesz.
Sem George, sem a többiek nem számítottak. Egyek voltak a sok közül, akik talán meg sem érik a másnapot.
De sem George, sem Pupika, sem Sajti nem adták fel. Őket már én neveztem el.
Túlélték a hosszú és hideg telet. Valahogy menedéket leltek.Nem számítottak. Ők csak szaporulat voltak. Kit érdekelnek korcsok?
Pupit megrúgta egy ló. Azonnal felkaptam, és rohantam vele az állatorvoshoz. Eltörte az állkapcsát. Hány, de hány éjszakát sírt át fájdalmában. Annyira picike volt, annyira törékeny, és annyira élni akart biztonságban. Hazahoztam a többiekhez. Három kutyám és két macskám várták őt, hogy a családunk tagja legyen.
Pupi pár hét alatt békére lelt. Már tudta biztonságban van, és szépen meggyógyult. Pupika mellé már nem akartam több kiskutyát. Pupika a világ legrosszabb kiskutyája volt. Pupika az eleven, imádnivaló rosszcsont. Imádott buborékolni. Beletette orrocskáját a vizes tálba, és kifújta a levegőt. Pupi mindent szeretett, ami rosszalkodás volt. Pupi szobatisztaságra tanításával nagyon sokat szenvedtem. Pupika Pupi volt. Egy igazi Pupák, aki majdnem agyontapostatta magát egy lóval, pusztán azért, hogy a családunk tagja lehessen.
Sokszor láttam a testvéreit. Az egyik nagyon a szívemhez nőtt. Neve nem volt. Én adtam neki. Giorgio Armani... röviden George... Csak George.
Emlékszem, amikor meg akartam simogatni elszaladt. Nem ismerte az emberi kéz nyújtotta szeretetet. Felvettem. Simogattam. Nem tudta, mi az, hogy simogatás. Ő csak volt ott, egy a sok közül, aki talán nem is éri meg a reggelt.
Egyszer hiába mentem, nem volt sehol. Két telekkel lejjebb találtuk meg, egy konzerves dobozzal a fején. Akkor már tudtam, ha George ott marad, nem lesz biztonságban. Emlékszem, amikor nem tudtam kimenni hozzá, és csak rákérdeztem, mi van George-val, a válasz annyi volt: "Nekem arra nincs időm, hogy még a kutyákkal is foglalkozzak!"
Pupikám annyira lefoglalta az energiáinkat, hogy nem akartam még egy kiskutyát magamhoz venni, a gazdi keresés pedig nagyon nehézkes.
Aztán elegem lett. Elegem lett, hogy folytonosan aggódom George-ért. Elhoztam a lovam, elhoztam George-t, és elhoztam George testvérét Sajtot is, akinek sikerült gazdit találnunk.
Pupika addigra kétszer olyan nagy volt, mint a testvérei, szépen fejlődött. George egy törékeny kis apróság volt mellette, aki csak feküdt mozdulatlanul, és nézett a szemecskéivel kétségbeesve: "Ugye, itt maradhatok veletek? Ugye, nem visztek vissza?" Mindig azt mondtam: "Nekem sosem volt ilyen angyali kiskutyám!"
Biztonságban volt az egész kolónia. Babi a lovam új helyen, George és Pupika velem, Sajtika pedig új gazdáinál.
George még az ajtótól sem mert elmenni, attól való félelmében, hogy többé nem jöhet vissza. Jó pár hétnek el kellett telnie, mire biztonságban érezte magát.
Közben Pupi egyik pillanatról a másikra beteg lett. Nagyon. Hiába próbáltak meg az állatorvosok mindent, Pupika elment. Örökre. Azt hittem beleőrülök a fájdalomba. Itt maradt neki George és a többiek, aki próbáltak segíteni, hogy feldolgozzuk Pupika elvesztését.
Mind a mai napig nagyon hiányzik. Annyiszor elképzelem, milyen lenne, ha még ő is itt lenne, vajon George-val már lebontották volna a házat?
Pupika, amikor már biztonságban tudta a testéveit, elment, itt hagyott minket örökre. Talán ő ezért született meg. Kis híján, amikor kilépett a ló elé, feláldozta az életét, hogy a mi családunk tagja lehessen. Tudta, hogy ő hozzánk akar tartozni, és azt is, én mindent megteszek majd érte, hogy rendbe jöjjön. Aztán, amikor tudta, hogy George, és Sajti is biztonságban van, békére lelt. Talán neki ez volt az életfeladata. Segítse a testvéreit, hogy boldog életük lehessen! Mennyire hiányzik még mindig nekem!
George szépen nőtt, végre elhitte, hogy neki már ez az otthona, itt biztonságban van! ÉS visszatért belé az élet! És egy igazi eleven rosszcsont kutyafiú lett belőle, aki mellett nincs időnk unatkozni. Az ő kalandjairól szólnak majd a bejegyzések!
Mert bizony az én angyali kiskutyámból egy ördögien rossz kiskutya lett, aki megtölti élettel a hétköznapjainkat.
George... Csak George! Egy mentett kutyus kalandozásai a gazdis életben!
